Ákos bácsi

Dr. Horváth Ákos (Baja, 1865. ápr. 11. – Budapest, 1944. júl. 8.) Az egyik ismert szentendrei baloldali értelmiségi, ügyész, karnagy, zeneszerző, a Szentendre című lap, az 1918-ban megjelent Új kor szerkesztője, a zeneiskola alapításnak kezdeményezője. A zene egész életében végigkísérte, s amikor az értelmiségi pályára nem térhetett vissza még segítségére is volt. Ákos bácsi a Zeneakadémiát még Erkel Ferenc tanítványaként végezte el. Három évig az Operaház ösztöndíjas tagja. 1908-ban költözött Szentendrére (Munkácsy u. 1.). Amikor a városba jött, már karnagy az Óbudai Dalkoszorú munkásdalárda vezetője.
Ő az egyik alapítója társaival dr. Igantovity Miklós ügyvéddel és Piacsek Rezsővel 1912-ben a Szentendre című ellenzéki lapnak. Szellemiségére mi sem jellemzőbb, mint, hogy a lap fejlécén a következő szöveg volt olvasható: „Ára 20 fillér, munkásoknak féláron.” A lap másfél évig tudott versenytársa lenni az akkor is már privilegizált, támogatott klerikális, konzervatív Szentendre és vidéke című lapnak. Lepusán Vazullal Szociáldemokrata Párt egyik megalapítója és vezetőségi tagja, aki az Új kor pártközlöny szerkesztője és a Forradalmi Törvényszék vezetője és a Vörös Munkásdalárda karnagya.
A fehérterror idején három évre ítélik. Néhány napig itt helyben, a Weresmarthy-villa (ma Vujicsics Tihamér Zeneiskola) pincéjében együtt raboskodott Móricz Zsigmonddal. 1922-ben szabadulása után ügyvédi munkát nem végezhetett, ezért a moziban ő némafilmek zongorakísérője. Erzsébet (Rab Ráby) téri kis házukban gyerekeknek de felnőtteknek is zongoraórákat ad. 1923-ban javaslatot adott be a szentendrei képviselő-testülethez egy városi zeneiskola létesítésére. Kérelmét a képviselők nem támogatták. A Polgári kör keretében Horváth Nyolcas néven dalárdát szervez és vezényel, amelyben olyan ismert szentendreiek énekelnek mint Szatura Pista, Kerekes Pali tanító úr. Bánhegyi János és Király Pál. Az énekkar a korabeli hazafias és társadalmi ünnepségek egyik fő attrakciója és állandó szereplője. Ők énekeltek többek között 1933-ban a Kőhegyen, a Czibulka-menedékház előtt, Petőfi Sándor emléktáblájának leleplezése alkalmából. Zeneszerzéssel is foglalkozott. Mi a haza címmel Ábrányi Emil költeményére melodrámát szerzett. De legismertebb régebben a rádióban is gyakran elhangzó nótája a „Megkondult kecskeméti öreg templom...” Pályanyertes munkái: Murgács Károly: Áldja meg az Isten (versek 1942), Kalafut János: Most amikor (férfikar), Némethy Tihamér: Mintha ő dalolna (aranyérmes dal).

1958-ban utcát neveztek el róla, majd 1991-ben levették utcatábláját.