November 22-én a szentendrei városháza nagytermében tartotta ülését a Kistérségi Társulás, magyarán mondva a környék polgármestereiből álló tanács. Napirendre vették a lassan már fiaskóval fenyegető, és igencsak kényessé váló témát, az e önkormányzat ötszáz milliós beruházás működtetésének megvitatását. Az időnként durcás, máskor keserű hangvételű vitából kiderült, amikor arról kellett döntenie a társaságnak, hogy milyen elemek, modulok legyenek az e önkormányzás részei, igencsak nagyvonalúak és igényesek voltak a polgármester urak. Sőt egy olyan kép is látszani tetszett, mintha egyesek annak idején otthon csak az előnyökről beszéltek volna, azzal kecsegtetve a képviselő kollégáikat, hogy megnyerjék őket az ügynek, hogy lesz majd csicsás-picsás honlapunk és ha működik az e önkormányzat kevesebb hivatalnok is kell majd. Meg hipp és hopp intézzük ügyeinket az interneten keresztül, és hogy sok hivatalos papírért nem kell majd Szentendrére utazni polgároknak, hisz az letölthető lesz egy számítógépről helyben is. De most amikor arról volt szó, hogy e sokoldalú és bonyolult feladatot ellátó rendszert üzemeltetni is kell, és ez a tizenhárom községnek, városnak együttesen évi százmillióba kerül majd, hát bizony az derült ki, mintha szűkmarkúbbak lennének. Pontosabban ez így nem igaz, mert nem szűkmarkúak, csak mintha annak idején elfelejtették volna elmondani az otthoni testületnek, hogy bizony -Kedves Hölgyeim és Uraim amikor beszállunk a pályázatba, bizony kötelezettségeket is vállaltunk, nem is akármennyiért. Most meg eljött az igazság pillanata és fizetni kell, amely sokaknak nem nagyon akaródzik. Különösen néhány kisebb, ezért szerényebb költségvetésű település, mint például Pilisszentkereszt polgármestere vakaródzott, mert amikor meghallotta, hogy ráeső működtetési költség- hányad évi három millió is lehet, hát olyan képet vágott mintha a fogát húznák. Így aztán hosszan elhúzódó vita kezdődött, amelyben Dunabogdány és még néhány város polgármesterének hozzászólásából jött csak át, hogy még így is elkötelezettek az e önkormányzás bevezetése mellett. Tudják ez mivel jár és abban is tájékozottak, hogy ha már átvették a projektet, és az uniós pénzekből kifizették az árát, működtetniük is kell azt, bármi nehézség is adódik. Mert ha nem, bizony arra számíthatnak, hogy az unió ellenőre egyszerűen visszafizetteti velük az eddig felhasznált pénzt, kamatostul.
Arról is élénk vita folyt, hogyan lehetne ezt a magas költséget lejjebb szorítani. Ezért szakértőt kértek fel arra, mondja már meg miből és mennyit lehet lefaragni, úgy, - egy nem túl szellemes hasonlattal élve,- hogy káposzta is megmaradjon, de a kecske is jól lakjon. A felkért Sikolya Zsolt szakértő úr azonban szakvéleményét a testületi ülés időpontjáig nem készítette el. Ezért az összejövetel előtt három nappal újabb szakértőt találtak Fekete Gábor személyében, aki egy hasonló nagyságrendű, hatszáz milliós szolnoki projekt felülvizsgálatában már sikerrel vett részt. Ő az anyag három napos áttekintése után és ismeretének birtokában megpróbált válaszolni a - Mennyivel lehet csökkenteni a várható költségeket? a polgármesterek által hat változatban megfogalmazott ugyanazon tartalmú kérdésére. Mivel azonban csekély ideje volt arra, hogy a több száz oldalas dokumentum-köteget áttanulmányozza, válaszával nem könnyítette meg a polgármestereknek a döntést, mert 10-20% lehetséges költségcsökkentésről beszélt ugyan, de mondandóját öt ha-val kezdődő mellékmondattal fogalmazta meg.
Mivel a vita és szakértők meghallgatása után sem jutottak sokkal közelebb megoldáshoz a grémium tagjai, az elnökölő szentendrei polgármester javaslatára színvallásra késztették magukat. Egyenként mindenki nyilatkozott arról, hogy a napokban az otthoni testületük elé terjesztett költségvetési koncepcióban, a szükséges pénzt biztosító kistérségi hozzájárulás növelését, - az eddig 500 forint/lakos közös kasszába befizetni való 1350 forint/főre való emelésével, vajh testületük egyetért e. A többség halovány igennel válaszolt, de akadt olyan település polgármestere is, aki nemet mondott. Azonban igazi fejtörést nem ez, hanem két település válasza pontosabban annak hiánya okozott. Pomázé, amelynek első embere hiányzott és Budakalászé ahol december elején lesz a rendkívüli önkormányzati választás és ezért ezen a napon lehetetlenség volt megjósolni, hogy az új testület vajh milyen álláspontot foglal majd el a költségvetés ügyében. A két nagy lélekszámú járási település egyöntetű igen állásfoglalása hiányában így semmi sem dőlt el valójában. Mert hiába érzékeltették egyes városok vezetői, hogy egy-egy kisebb település kiugrása estén át tudják vállalni a miattuk kiesett forrás pótlását Budakalász és Pomáz akkora falat lenne, hogy ennek költségét azonban senki sem vállalná.
A vita arra is fényt derített, még a laikusok számára is, hogy a költségek csökkentése érdekében az alkalmazotti létszámmal való spórolás, amely az önkormányzatoknál megoldást jelent, esetünkben nem gyógyírt a pénztelenségre, hiszen a Kistérségi Társulásnál mindössze két alkalmazott dolgozik, akik létszámát sokkal inkább bővíteni, mint szűkíteni kellene. Már csak azért is, mert a Társulás szerepének jövőbeni növekedése is ezt igényelné. Az egyik polgármester azon ötletelése is hamvában holt, hogy hitel felvétellel oldják meg a pillanatnyi finanszírozási gondokat, mert az nem csak a polgármesterek által köztudott, hogy kistérségnek sem pénzben, sem ingatlanban lévő vagyona nincs, így fedezet hiányában szinte lehetetlen hitelt felvennie, hacsak valamelyik, mondjuk az ötletet felvető önkormányzat testülete saját városa vagyonával nem áll jót a többiekért.
Szóval így áll most a Szentendrei Kistérség Társulás. Bizonytalan, hogy mihez kezdjen egy ötszáz milliós beruházással, azzal, amely éléről annak idején, a pályázatot összeállító és menedzselő kistérségi megbízottat félreállítva saját kezébe vett és most úgy látszik, nem tudj működtetni. Így aztán könnyen előfordulhat az is, ha Pomáz és Budakalász testülete arra az elhatározásra jut, hogy abcúg Kistérségi Társulás és e önkormányzás márpedig nem vállalja a működtetés költségeit, az unió visszafizetteti velük az ötszáz milliót. Ez nagy gond, de ami ennél sokkal rosszabb előjel, hogy ilyen helyzetben és a hozzáállással egyhamar nem állnak össze újabb projektek a kistérségben, pedig ha hamarosan nem lesznek kész tervek nem csak Szentendre maradhat el az uniós támogatásokról és ezen még a polgármesterek személyes brüsszeli tájékozódása sem tud majd segíteni, amelyet a közeli hetekben terveznek. S akkor lehet majd a kormányzatot kárhoztatni, hogy mi már megint miattuk nem nyertünk.
Arról is élénk vita folyt, hogyan lehetne ezt a magas költséget lejjebb szorítani. Ezért szakértőt kértek fel arra, mondja már meg miből és mennyit lehet lefaragni, úgy, - egy nem túl szellemes hasonlattal élve,- hogy káposzta is megmaradjon, de a kecske is jól lakjon. A felkért Sikolya Zsolt szakértő úr azonban szakvéleményét a testületi ülés időpontjáig nem készítette el. Ezért az összejövetel előtt három nappal újabb szakértőt találtak Fekete Gábor személyében, aki egy hasonló nagyságrendű, hatszáz milliós szolnoki projekt felülvizsgálatában már sikerrel vett részt. Ő az anyag három napos áttekintése után és ismeretének birtokában megpróbált válaszolni a - Mennyivel lehet csökkenteni a várható költségeket? a polgármesterek által hat változatban megfogalmazott ugyanazon tartalmú kérdésére. Mivel azonban csekély ideje volt arra, hogy a több száz oldalas dokumentum-köteget áttanulmányozza, válaszával nem könnyítette meg a polgármestereknek a döntést, mert 10-20% lehetséges költségcsökkentésről beszélt ugyan, de mondandóját öt ha-val kezdődő mellékmondattal fogalmazta meg.
Mivel a vita és szakértők meghallgatása után sem jutottak sokkal közelebb megoldáshoz a grémium tagjai, az elnökölő szentendrei polgármester javaslatára színvallásra késztették magukat. Egyenként mindenki nyilatkozott arról, hogy a napokban az otthoni testületük elé terjesztett költségvetési koncepcióban, a szükséges pénzt biztosító kistérségi hozzájárulás növelését, - az eddig 500 forint/lakos közös kasszába befizetni való 1350 forint/főre való emelésével, vajh testületük egyetért e. A többség halovány igennel válaszolt, de akadt olyan település polgármestere is, aki nemet mondott. Azonban igazi fejtörést nem ez, hanem két település válasza pontosabban annak hiánya okozott. Pomázé, amelynek első embere hiányzott és Budakalászé ahol december elején lesz a rendkívüli önkormányzati választás és ezért ezen a napon lehetetlenség volt megjósolni, hogy az új testület vajh milyen álláspontot foglal majd el a költségvetés ügyében. A két nagy lélekszámú járási település egyöntetű igen állásfoglalása hiányában így semmi sem dőlt el valójában. Mert hiába érzékeltették egyes városok vezetői, hogy egy-egy kisebb település kiugrása estén át tudják vállalni a miattuk kiesett forrás pótlását Budakalász és Pomáz akkora falat lenne, hogy ennek költségét azonban senki sem vállalná.
A vita arra is fényt derített, még a laikusok számára is, hogy a költségek csökkentése érdekében az alkalmazotti létszámmal való spórolás, amely az önkormányzatoknál megoldást jelent, esetünkben nem gyógyírt a pénztelenségre, hiszen a Kistérségi Társulásnál mindössze két alkalmazott dolgozik, akik létszámát sokkal inkább bővíteni, mint szűkíteni kellene. Már csak azért is, mert a Társulás szerepének jövőbeni növekedése is ezt igényelné. Az egyik polgármester azon ötletelése is hamvában holt, hogy hitel felvétellel oldják meg a pillanatnyi finanszírozási gondokat, mert az nem csak a polgármesterek által köztudott, hogy kistérségnek sem pénzben, sem ingatlanban lévő vagyona nincs, így fedezet hiányában szinte lehetetlen hitelt felvennie, hacsak valamelyik, mondjuk az ötletet felvető önkormányzat testülete saját városa vagyonával nem áll jót a többiekért.
Szóval így áll most a Szentendrei Kistérség Társulás. Bizonytalan, hogy mihez kezdjen egy ötszáz milliós beruházással, azzal, amely éléről annak idején, a pályázatot összeállító és menedzselő kistérségi megbízottat félreállítva saját kezébe vett és most úgy látszik, nem tudj működtetni. Így aztán könnyen előfordulhat az is, ha Pomáz és Budakalász testülete arra az elhatározásra jut, hogy abcúg Kistérségi Társulás és e önkormányzás márpedig nem vállalja a működtetés költségeit, az unió visszafizetteti velük az ötszáz milliót. Ez nagy gond, de ami ennél sokkal rosszabb előjel, hogy ilyen helyzetben és a hozzáállással egyhamar nem állnak össze újabb projektek a kistérségben, pedig ha hamarosan nem lesznek kész tervek nem csak Szentendre maradhat el az uniós támogatásokról és ezen még a polgármesterek személyes brüsszeli tájékozódása sem tud majd segíteni, amelyet a közeli hetekben terveznek. S akkor lehet majd a kormányzatot kárhoztatni, hogy mi már megint miattuk nem nyertünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése